Vagy a kérdés inkább az lenne, hogy: hogy ne lennék az?
Mert inkább az empátia, mint a lebecsülés, mely a tudatlanságból vagy a kegyetlenségből táplálkozik.
Mert ha rasszista-, és szexistaellenesnek kiáltom ki magam, hogyan lehetnék fajista?
Mert ugyanazok az alapelvek amik az emberek feletti hatalomvágyat táplálják, hasonlóan meghatározóak az állatok feletti hatalomvágyra nézve.
Mert nem elég “nem fájdalmat okozni”, miközben megengedjük hogy mások megtegyék, és használni más felelősségét arra, hogy a mi lelkiismeretünket tisztán tudjuk.
Mert a félelmeim és a fájdalmam ugyanazok mint az övék, és látom a szemeikben ugyanúgy, ahogy az enyémben is láthatná más, ha én lennék az Ő helyükben.
Mert nincs más közöm a gyilkoshoz, mint ugyanazon fajhoz tartuzásunk. Még a nézőpontunk sem egyezik, inkább testvéremnek érzem az áldozatát, akin keresztül kiéli az összes rosszindulatát és kegyetlenségét.
Mert megtanultam hogy a bűnre mindig van magyarázat, ha a bűnös szemszögéből nézzük. Ilyenkor jognak hívják, hisz A Rendszerből fakad, és annak védelmét élvezi.
Mert míg a gyilkosnak joga van kinyilvánítani a véleményét, addig az áldozatnak nem jár más, csak a csend.
Mert az Ő csendjük az én ellenállásom, ki megtehetem hogy beszéljek és érzem a fájdalmukat, hát gyávaság és cinkosság lenne elfogadni a megszokott eljárásokat.
Mert nem tudom elfogadni hogy a kereslet és a kínálat határozza meg, mikor egy másik előlény felett tett erőszak törvényes vagy törvénytelen.
Mert a dátum, a hely, a fény vagy a zene nem teszik szebbé vagy erkölcsösebbé egy másik élőlény szenvedését vagy haldoklását.
Mert kedvesen megsimogatni, vagy élve leforrázni és megenni egy macskát, csak földrajzi (és kultúrális) kérdés.
Mert egy disznó ugyanúgy szenved Európában, ahogy egy kutya teszi Kínában.
Mert a múlt koncentrációs táborai ugyanolyan fájdalmasak és halálosak voltak mint a mostaniak mindazok számára, akiknek nem marad más mint rabként tengetni az életüket míg a halálukat várják.
Mert én is egy állat vagyok, és érdekel az emberek sorsa.
És mert nem vagyok őrült. De ha mégis az lennék, inkább választanám e fogyatékosságot, mint a tiszta értelmet, mely mások véréböl táplálkozik.
Julio Ortega Fraile, spanyol író, állatvédő aktivista
(Fordította Gyimóthy Barbara)