Élelmiszer- és pénzpocsékolás
A hús sokak számlájára táplál keveseket, mert a hús előállításához olyan értékes gabonaféléket etetnek fel vágóállatokkal, melyekkel az embereket közvetlenül lehetne élelmezni; Európában ez mintegy 60%-a a megtermelt gabonaféléknek. Az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának hivatalos adatai szerint az USA-ban a termelt gabona 90%-át vágóállatokkal (marha, disznó, bárány, baromfi) etetik fel. Vagy másképp kifejezve: Az USA vágóállatai évente több gabonát esznek meg, mint amennyire India és Kína teljes lakosságának élelmezéséhez együttesen szükség van! (Das Brot des Siegers, 27. oldal)
Világszerte tekintve a teljes gabonatermelésnek minimum az egyharmadát takarmányként etetik fel a vágóállatokkal. Az a gabonamennyiség, mellyel 100 vágómarhát felnevelnek, 2000 embert tudna ellátni élelemmel.
A világ összes vágóállata annyi takarmányt igényel, melynek kalóriaértéke 8, 7 milliárd ember szükségleteinknek felel meg – ez pedig több, mint a Föld teljes népessége!
Ez az eljárás, azaz a magas értékű növényi élelmiszer hússá való “átalakítása”, mértéktelen pazarlás, hiszen a “hústermelés” mint élelmiszer-előállítási módszer, a termőtalaj használatának a legrosszabb formája: Egy szarvasmarha etetéséhez egy évben 0, 5 hektár földre van szükség. Egy év után ebből az állatból 300 kg ehető húst “nyernek”. Ha ehelyett ugyanezen a területen gabonát vagy burgonyát termeltek volna (biotermelés mellett), legalább 2 000 kg gabonát, illetve 15 000 kg burgonyát tudtak volna aratni!
Másképp kifejezve: Egyetlen 225 grammos steak annyi növényi energiába “kerül”, mely 40 éhező embert tudna egy napig élelmezni!
…
Éhezés a harmadik világban
A jóléti államok nem csak a saját gabonájukat pazarolják el, amikor azt feletetik a vágóállataikkal, ehhez a kétes célhoz olyan takarmányanyagot is felhasználnak, amit a harmadik világ országaiban termeltetnek. Ezzel a helyi termelőktől elrabolják az élethez szükséges legelő- és termőföldet, ami ezekben az országokban tönkreteszi a szociális és ökonómiai egyensúlyt. Az exportra szánt monokultúrák élelmiszerhiányt okoznak a saját országaikban, a hatalmas “olcsóhús-marhacsordák”, óriási vízigényük miatt, a talajvízszint süllyedéshez vezetnek, stb. Ezek a visszás állapotok ugyan néhány profitőrt szupergazdaggá tesznek, egyúttal azonban egész országokat taszítanak az importfüggőségbe, az elszegényedésbe és az eladósodásba.
Példaként álljon itt a Thaiföldön termelt és elsősorban az európai disznóhizlaláshoz használt manióka – az a kultúrnövény, melynek gyökérgumóiból nyerik a maniókalisztet. Thaiföldön 1979 óta megharmincszorozódott a manióka termesztése, miközben az erdők aránya a mezőgazdasági területekhez képest 72%-ról 10%-ra zsugorodott! A fő maniókatermelő vidékeken a kisgyerekeknek közel a fele alultáplált, több mint egytizedük hiánytünetekben szenved, és évente 60 000 thaiföldi gyerek hal éhen.
Világszerte egymilliárd folyamatosan alultáplált és az éhhaláltól fenyegetett ember él. Számos érintett országban a mezőgazdasági területeken mégis nagy tömegben olyan növényi élelmiszert termesztenek, melyet az ipari országokba exportálnak, hogy ott az takarmányul szolgáljon a vágóállatoknak.
A Harvard Egyetem táplálkozáskutatója, Dr. Jean Mayer kiszámolta: Az UNESCO statisztikája szerint a világon minden nap (!) 40 000 gyermek hal bele az alultápláltságba. Egy évben ez mintegy 15 millió! Ha egyedül csak az USA polgárai éves húsfogyasztásukat 10%-al csökkentenék, a megtakarított élelmiszer ugyanennyi ideig világszerte 60 millió embert tudna táplálni!
Prof. Jean Ziegler, az ENSZ Jog az Élelemhez elnevezésű Emberjogi Bizottságának különtudósítója pedig ezt írja Hogyan jön az éhezés a világba? című könyvében (2000): “A globalizált, vadul tomboló befektetői piacok következményeként egy olyan világrend keletkezett, mely a nagy többség életfelfogásával ellenkező irányú. 6, 2 milliárd ember közül 4, 8 milliárd a 122 úgynevezett fejlődő országok valamelyikében él, legtöbbször méltatlan körülmények között. Naponta 100 000 ember hal bele az éhezésbe, vagy annak direkt következményeibe. Minden hetedik másodpercben éhen hal egy tíz év alatti gyermek. Ez a csendes népirtás egy olyan bolygón történik, mely túlcsordul a gazdagságtól. S közben a Föld képes lenne 12 milliárd embert problémamentesen ellátni elegendő élelemmel. Az éhezés nem sorscsapás. Minden áldozat mögött áll egy gyilkos.”
Jean Ziegler ENSZ-megbízott, aki hosszú évek óta a svájci parlament tagja, vegetáriánus. Képviselve mindazokat, akik ezeket a botrányos összefüggéseket felismerték, levelében, melyet jelen könyv szerzőihez címzett, ezt írja: “Ebben a borzalmas tömeggyilkosságban nem akarok többé részt venni. A húsevés mellőzése, csak a minimális kezdet.”
Eme tények okán egységesen gondolkodó gazdasági szakemberek utalnak arra, hogy a Föld lakosságának háromnegyedét érintő éhezés a világban tulajdonképpen könnyen megoldható lenne. Mert nem az állítólagos túlnépesedés az élelmiszerhiány oka, hanem az élelmiszerekkel való visszaélés.
Több élelmiszert állítunk elő, mint amennyi a bolygó valamennyi lakójának elegendő, azonban igazságtalanul osztjuk el azzal, hogy azt elpazaroljuk. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az élelmiszert feletetjük a vágóállatokkal (vagy tonnaszámra a tengerbe öntjük, hogy az árak stabilak maradjanak).
Tartsuk tehát szem előtt: Emberek milliói halnak éhen a világon mindenfelé, miközben nagy nemzetközi konszernek a hússal és annak rokontermékeivel milliárdos hasznot harácsolnak össze. Szintén nem elfelejtendőek az agrotechnikai és agrokémiai iparágak, a feldolgozóipar és az ezen lobbikkal kapcsolatban álló politikusok.
Állatfelszabadítás Magyarországon
photo.php?fbid=252935861430239&set=a.239295742794251.62224.100001414821134&type=1&theater
Állategyenlőség 
Beszélgetés
Még nincs hozzászólás.